Alternatíva 2.0
Az ALS brutális betegség, mert soha nem lehet biztosan tudni, mi segít. Több tucat gyógyszert, kiegészítőt, eszközt és életmódbeli változást is kipróbálhatunk és mégis azzal a kérdéssel ébredünk (már ha egyáltalán ébredünk), hogy vajon változott-e valami..?
Mivel az utóbbi időben az átlagnál is többet foglalkoztam az elmúlás gondolatával, Csurival közösen úgy döntöttünk, hogy felkeresünk egy pszichiáter, aki talán tud valami depresszió elleni gyógyszert ajánlani. Nem túl macsós (gyk: férfias), de el kell ismernem, hogy közel két hónappal az ALS-diagnózis felállítása után egyre jobban úrrá lesz rajtam ez az érzés.
A pszichiáterdoki ezt a gyógyszert javasolta.
Tudom (mármint utánaolvastam), hogy a depresszió ellen gyógyszerek nem azonnali hatásúak (esetenként akár két-három hétre is szükség van ahhoz, hogy kifejtsék hatásukat), de tíz nap szedés után olyan, mintha elkezdtem volna a Riluteket újra szedni (amiről itt olvashatsz): napi 14-16 órát alszom, amikor ébren vagyok, elképesztő fáradtságot érzek, autót vezetni nem merek, négy-öt lépcsőfok után is elfáradok, stb. Sétálni még képes vagyok, de az eredeti 4-5 km helyett már csak 2-3 km-t, ezt se naponta, hanem úgy hetente háromszor (amikor úgy ébredek, hogy elég erőt érzek magamban).
A CBD-olaj se segít, noha rendszeresen használom (amiről itt olvashatsz). És még egy aggasztó részlet: az elmúlt öt hétben 8 kilót fogytam. Egyszerűen nem vagyok éhes, csak álmos...
Szóval ez van.
Tudom, hogy vannak, akik feladják a reményt és egyáltalán nem szednek semmit, de - legalábbis egyelőre - én nem tartozom közéjük. Csütörtökön megyünk a SOTE Ritka Betegségek Intézetébe, ahol - reményeim szerint - egy genetikai vizsgálatot végeznek, mert ha genetikai alapú a betegségem, arra van valami gyógyszer. Ennek a valószínűsége 5-8%, de adjuk meg az esélyt!!!
Nagyon drukkolok a genetikádhoz!
Nem vagyok orvos, de volt hasonló betegséggel küzdő ember a családban, és több antidepresszánst is kipróbáltunk vele. Végül, meglepő módon, a moklobemid tartalmú Aurorix segített, ami kifejezetten az apátiás típusú depresszióra jó (elvben szociális szorongásra szokták ajánlani, de a pszichiáter azt mondta nekem, hogy akkor szokta felírni, ha a fő tünet a reménytelenség, az az érzés, hogy nem lesz már jobb). A kutatások szerint a fibrimialgiánál is csökkenti a fájdalmakat, és bár a mi esetünkben nem fibromialgiája volt a páciensnek, de állítása szerint csökkentek a fájdalmai. Emellett azt mondta, hogy szinte az első naptól hatott a gyógyszer, a többivel ellentétben (tudom, anekdotikus adat). Esetleg érdemes lehet rákérdezni.
Bammeg ne add fel!!! Szorítunk! Reményhal