Gégemetszés

Na, túl vagyok az alvásvizsgálaton. Nem volt egyszerű, mindenféle drót lógott rólam és álmomban is oda kellett figyeljek, hogy minden rendben legyen. De legalább egy egyszemélyes kórteremben töltöttem a hétfőről keddre virradó éjszakát...

A lényeg:

Tracheosztómiát javasolnak a SOTE Otthoni Lélegeztető Program vezetői. Ez egy olyan műtét, aminek az a lényege, hogy a légcsövön nyitnak egy nyílást (úgynevezett sztómát hoznak létre a légcsőhöz való hozzáférés érdekében). Ezen a nyíláson keresztül csövet vezetnek be, hogy új légutat hozzanak létre, amely lehetővé teszi a levegő és az oxigén eljutását a tüdőbe, már amennyiben ez a lehetőség hosszú távú lélegeztetőgép-szükséglet vagy súlyos sérüléshez hasonló vészhelyzet miatt blokkolva vagy korlátozva van. Amúgy az agyam oxigén-ellátasa és a vérem oxigén-szaturációjával semmi probléma.

Csak azt nem értem, hogy én miért nem érzem a negatív változást. Teljesen rendben lévőnek érzem a lélegzésem, sóhajtani tudok, a nyák eltávolítása a torkomból és a hörgőimből sokkal könnyebben megy, mint akár egy hónappal ezelőtt, ráadásul az antidepresszáns is elkezdett hatni (amiről itt írtam, mármint a mellékhatásairól).

Még mielőtt beleegyeznék a műtétbe, konzultálni fogok legalább két pulmonológussal (tüdőgyógyásszal). Kikérem a véleményüket, aztán ha ezt dobja a gép, hát rábólintok (vagy nem)...

Te hogy döntenél..?